Olyan ez, mint mikor belép az életedbe egy különleges valaki, és az egyik feled azt mondja: 'még közel sem állsz készen', de a másik feled egyre csak azt hajtogatja: 'maradj vele örökké'.
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.
Egy idő után már megunsz, nem kellek majd. lesz más akivel jól elvagy.. és akkor majd azt fogod gondolni hogy énis találok mást. De nem. Mert várok rád,hogy újra minden olyan legyen mint régen. de csak egyre rosszabb lesz..