Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek és soha nem figyelek, mikor hova lépek. Ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha-néha a távolban újra előkerül. Tudom, úgyse lesz az enyém, én mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek csak néznek rám bután, pedig én csak futok.. futok az álmaim után!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
